Műszaki viszga centrum | Nagymaros | Vác - Letkés

Letkés az Ipoly bal partján fekszik, a Börzsöny nyugati lábánál, a Letkési-patak völgyében. A község területe 24,55 km² 2003 óta (korábban 24,39 km²).[3] Északról Ipolytölgyes, keletről Nagybörzsöny és Márianosztra, délkeletről Ipolydamásd, délnyugatról Leléd és (igen rövid szakaszon) Helemba, nyugatról pedig Ipolyszalka községek határolják. Északi határát a Nyerges-patak, nyugati határát (mely egyben államhatár is Szlovákia felé) az Ipoly alkotja. Keleten területe a Sákola-tetőig (489 m), a Széles-hegyig (499 m) és a Nagy-Galláig (479 m) terjed. Az Ipoly menti 106-115 méter tengerszint feletti magasságú földeket kelet felől löszös szántóföldek, majd agyagos domboldalak és erdőségek szegélyezik.

A község területének csaknem fele a Duna–Ipoly Nemzeti Park része. Letkést a kék kereszttel jelzett turistajelzés Nagyirtáspusztával, a Lilompusztáról induló zöld jelzés pedig (a Nagy-Gallán keresztül) Márianosztrával köti össze.

A 2001-es népszámláláskor a központi belterület mellett két lakott külterület volt a község területén: Lelédhíd és Csergemalom. Lakatlan külterületei Gallapuszta, Liliompuszta és Széppatakpuszta.[3]

Letkésen keresztülhalad az Ipoly völgyében haladó, Szobot (10 km) Parassapusztával összekötő 1201-es út. A szomszédos Szalkával híd köti össze az Ipoly felett. A határátkelőhelyet 1994. augusztus 27-én nyitották meg (bár időszakos átkelésre már 1990 óta lehetőség nyílt), az EU-csatlakozásig azonban csak a két ország állampolgárai használhatták. 2007. december 21-én a schengeni egyezmény értelmében megszűnt a határellenőrzés az átkelőnél. A határátkelőhöz a község központjából a 12 111-es út vezet.

A mai Széppatakpuszta közelében található Dávidrév dűlőnév egy 14. században létesült, majd később elpusztult falu nevét őrzi.[4]

A falu közepén Árpád-kori temetőt tártak fel. A község területén találtak újkőkori (a Pógyik dűlőben) emlékeket és bronzkori urnatemetőt is (a Fő utca végénél), valamint avar kori és kvád leleteket (a téglaégetőnél). Első írásos említése 1261-ből származik Lethkes alakban. Lakosai ekkor főleg hajósok és szekérfuvarosok voltak.[5]